Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Talán ott, hogy bár a blogom nem a valódi nevemen íródik, de bizonyos benne szereplő momentumok sok ember számára felfedheti valódi személyem. Ennek elkerülése végett és megelőzve bizonyos jogi következményeket a "bloggban szereplő személyek és események nem köthetők sem személyhez sem semmilyen társasághoz. Bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve."
Na most, hogy ez is megvolt írok pár szót magamról.
Sarki Milán vagyok. 1973.-ban születtem Budapesten és itt is élek. Igazi munkáscsaládból származom mellőzve a jómódú vidéki vagy külföldi rokonságot. Egész életemben bármit amit elértem azt csak saját magamnak köszönhetem. Soha semmilyen segítséget nem kaptam. Sajnos amit elbuktam az életem folyamán azt is csak saját magamnak köszönhetem de erről nem szokott az ember büszkélkedni.
A blogom erről fog szólni. Hogyan sikerült a semmiből egy milliárdos forgalmú- kb. 300 millió
Ft-ot érő céget felépíteni, és hogyan sikerült ebből a szédítő magasságból a padló alá kerülni és mindent elveszíteni.
Lássuk:
A középiskola elvégzése után természetesen nem a szakmámban helyezkedtem el. Nem igazán érdekelt amit 5 évig tanultam, ezért egy teljesen más irányban indultam el. Postás lettem.
Majd közértes. Majd filmnyomó. Megint postás, szórólapterjesztő, plakátragasztó. Így telt el 6 év az életemből. Kerestem a helyem ebben a világban. Úgy vélem minden embernek van az életében 1 esetleg 2 nagy lehetősége. Ezt kerestem persze lehet, hogy rossz helyen és rossz időben. Aztán megjött. Akkor nem ismertem fel csak így utólag amikor kijózanított az élet jöttem rá, hogy ez volt az.
Az ezredforduló évében javában nyomtam a postai "szolgálatot" ki tudja hányadszor. Nem voltam a fizetésemmel megelégedve. Szerettem volna többet költeni és mint jó állampolgár sokkal jobban a fogyasztói társadalmunk része lenni. Ehhez nyilván pénz kell. Sokkal több mint ami volt, ezért másodállást vállaltam. Életembe illően elmentem egy szórólapterjesztő céghez dolgozni, nevezzük MD Kft.-nek. A két munka együtt már nem volt olyan rossz pénz, de baromi fárasztó volt. A "könnyű papírmunka" valójában nagyon kimerítő. Nehéz fizikai munkának sorolnám. Kb. 3000 háztartásba kellett eljuttatnom a különböző cégek katalógusait. Volt, hogy hetente kétszer is. Ezt a terhelést nem sokáig bírtam ezért döntenem kellett melyiket válasszam. Számomra nem volt kétséges, hogy a szórólapterjesztés a befutó hisz a pénz jó volt az időmet magam oszthattam be és nem loholt a főnök a nyakamban. Egy számomra ismeretlen társaság ellenőrizte a munkát de ettől sosem féltem, mert mindíg megcsináltam rendesen a munkám. Kiléptem hát a postáról és teljes figyelmem a terjesztésre koncentráltam. De mi lesz a fogyasztói társadalmunkkal akkor? Megint kevés a pénz. Hogy lesz így lakás, autó, nyaraló, utazás, jólét? Megmondom: sehogy. Ha dolgozol nincs időd pénzt keresni. Ez nagy igazság pláne kis hazánkban.
Mivel tudtam, hogy másik munkával csak ugyanott lennék ahol eddig "megszakadás" ezért úgy gondoltam a terjesztésben kellene többet vállalni.
Talán ott, hogy bár a blogom nem a valódi nevemen íródik, de bizonyos benne szereplő momentumok sok ember számára felfedheti valódi személyem. Ennek elkerülése végett és megelőzve bizonyos jogi következményeket a "bloggban szereplő személyek és események nem köthetők sem személyhez sem semmilyen társasághoz. Bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve."
Na most, hogy ez is megvolt írok pár szót magamról.
Sarki Milán vagyok. 1973.-ban születtem Budapesten és itt is élek. Igazi munkáscsaládból származom mellőzve a jómódú vidéki vagy külföldi rokonságot. Egész életemben bármit amit elértem azt csak saját magamnak köszönhetem. Soha semmilyen segítséget nem kaptam. Sajnos amit elbuktam az életem folyamán azt is csak saját magamnak köszönhetem de erről nem szokott az ember büszkélkedni.
A blogom erről fog szólni. Hogyan sikerült a semmiből egy milliárdos forgalmú- kb. 300 millió
Ft-ot érő céget felépíteni, és hogyan sikerült ebből a szédítő magasságból a padló alá kerülni és mindent elveszíteni.
Lássuk:
A középiskola elvégzése után természetesen nem a szakmámban helyezkedtem el. Nem igazán érdekelt amit 5 évig tanultam, ezért egy teljesen más irányban indultam el. Postás lettem.
Majd közértes. Majd filmnyomó. Megint postás, szórólapterjesztő, plakátragasztó. Így telt el 6 év az életemből. Kerestem a helyem ebben a világban. Úgy vélem minden embernek van az életében 1 esetleg 2 nagy lehetősége. Ezt kerestem persze lehet, hogy rossz helyen és rossz időben. Aztán megjött. Akkor nem ismertem fel csak így utólag amikor kijózanított az élet jöttem rá, hogy ez volt az.
Az ezredforduló évében javában nyomtam a postai "szolgálatot" ki tudja hányadszor. Nem voltam a fizetésemmel megelégedve. Szerettem volna többet költeni és mint jó állampolgár sokkal jobban a fogyasztói társadalmunk része lenni. Ehhez nyilván pénz kell. Sokkal több mint ami volt, ezért másodállást vállaltam. Életembe illően elmentem egy szórólapterjesztő céghez dolgozni, nevezzük MD Kft.-nek. A két munka együtt már nem volt olyan rossz pénz, de baromi fárasztó volt. A "könnyű papírmunka" valójában nagyon kimerítő. Nehéz fizikai munkának sorolnám. Kb. 3000 háztartásba kellett eljuttatnom a különböző cégek katalógusait. Volt, hogy hetente kétszer is. Ezt a terhelést nem sokáig bírtam ezért döntenem kellett melyiket válasszam. Számomra nem volt kétséges, hogy a szórólapterjesztés a befutó hisz a pénz jó volt az időmet magam oszthattam be és nem loholt a főnök a nyakamban. Egy számomra ismeretlen társaság ellenőrizte a munkát de ettől sosem féltem, mert mindíg megcsináltam rendesen a munkám. Kiléptem hát a postáról és teljes figyelmem a terjesztésre koncentráltam. De mi lesz a fogyasztói társadalmunkkal akkor? Megint kevés a pénz. Hogy lesz így lakás, autó, nyaraló, utazás, jólét? Megmondom: sehogy. Ha dolgozol nincs időd pénzt keresni. Ez nagy igazság pláne kis hazánkban.
Mivel tudtam, hogy másik munkával csak ugyanott lennék ahol eddig "megszakadás" ezért úgy gondoltam a terjesztésben kellene többet vállalni.
